Hogyan befolyásolja szerintetek a mesterséges intelligencia terjedése a magyarországi munkaerőpiacot és a béreket a következő években?
Kapcsolódó téma / témák
A technológiai forradalom és az automatizáció globálisan átalakítja a munkahelyeket. Ez a kérdés kifejezetten arra keresi a választ, hogy a hazai gazdasági sajátosságok és bérstruktúra mellett mely szektorok vannak a legnagyobb veszélyben, illetve hol várható emelkedés vagy épp strukturális munkanélküliség.
A kérdésre a válaszok, különböző meglátások azért is lehetnek érdekesek mert a technológiai forradalom globális tempóját a nagyhatalmak diktálják, Magyarország viszont történelmileg lassabban adaptálja az innovációkat.
A hazai bürokrácia és a lassú kodifikációs folyamatok megvédik-e átmenetileg a munkahelyeket a hirtelen MI-robbanástól?
Esetleg pont a modernebb MI eszközök segíthetnének némi alappillért adni a gazdasági folyamatoknak?
A kérdésre a válaszok, különböző meglátások azért is lehetnek érdekesek mert a technológiai forradalom globális tempóját a nagyhatalmak diktálják, Magyarország viszont történelmileg lassabban adaptálja az innovációkat.
A hazai bürokrácia és a lassú kodifikációs folyamatok megvédik-e átmenetileg a munkahelyeket a hirtelen MI-robbanástól?
Esetleg pont a modernebb MI eszközök segíthetnének némi alappillért adni a gazdasági folyamatoknak?
Válaszok
Szerintem Magyarországon az MI rövid távon nem elsősorban tömeges munkanélküliséget fog okozni, inkább termelékenységi szakadékot. Gondoljunk csak bele, hasonló helyzet fog történni, mint ami közvetlen az 1989-es év előtt lezajlott. Több olyan ismerősöm is van akik 1989 előtt végezték el az egyetemet műszaki vonalon, még nagyon friss diplomások voltak. Tetszett is anno egy cég Budapesten, vagy Budaörsön lehetett, ha jól emlékszem Roboplan névre hallgatott. Ez a cég már akkor robotikával foglalkozott, igaz MI ágensekről akkor még nem beszélhettünk. De a lényeg, hogy a friss ismeretekkel rendelkezők voltak azok, akik az 1989-es időszakot is nagyon kényelmesen átélték, míg a legtöbb ember elveszítette munkáját.
Azok a dolgozók és vállalkozások, amelyek gyorsan megtanulják használni az új eszközöket, jelentős előnybe kerülnek azokkal szemben, akik változatlan módszerekkel próbálnak dolgozni.
A legnagyobb nyomás most várhatóan nem a fizikai munkaköröket, ellentétben az előbb általam említett időszakkal érinti, hanem a rutin szellemi munkát. Adminisztratív pozíciók, ügyfélszolgálat, egyszerűbb marketing feladatok, adatfeldolgozás, fordítás, dokumentációkészítés vagy egyes junior irodai munkák esetén egyetlen munkavállaló már ma is több ember korábbi teljesítményét képes elérni MI-segédeszközökkel. Ez nem feltétlenül jelent azonnali elbocsátást, de csökkentheti az új munkaerő iránti keresletet.
A magyar sajátosság ugyanakkor az, hogy a gazdaság jelentős része nem a technológiai élvonalban működik. Sok kis- és középvállalkozás, illetve számos állami terület jellemzően lassan vezeti be az új technológiákat. Emiatt valószínűleg nem egy hirtelen MI-sokkot látunk majd, hanem egy fokozatos átalakulást. Ebben az értelemben a bürokrácia és a lassú szabályozás valóban átmenetileg védhet munkahelyeket, de hosszú távon nem tudja megállítani a folyamatot.
A bérek szempontjából kettős hatást várok. Az átlagos, könnyen automatizálható irodai munkák bérnövekedése lassulhat, mert a munkáltató ugyanazt a teljesítményt kevesebb emberrel is elő tudja állítani. Ezzel párhuzamosan nőhet azoknak az értéke, akik képesek az MI-rendszereket használni, ellenőrizni vagy integrálni.
Nem feltétlenül programozókra gondolok: könyvelőkre, jogászokra, mérnökökre, tanácsadókra, marketingesekre és tartalomkészítőkre is.
Érdekes módon szerintem Magyarországon nem az lesz a fő kérdés, hogy az MI elveszi-e a munkát, hanem hogy sikerül-e elegendő embernek megtanulnia együtt dolgozni vele. Egy átlagos magyar vállalkozás számára sokszor nem az automatizáció a probléma, hanem a munkaerőhiány, a bürokrácia és a hatékonysági gondok. Ha az MI ezeken javít, akkor akár versenyképességi előnyt is hozhat.
A következő években inkább strukturális átrendeződés lehetséges, mint tömeges munkanélküliség. A legnagyobb vesztesek a rutin, könnyen szabályokba foglalható munkakörök lehetnek, míg a legnagyobb nyertesek azok, akik szakmai tudásukat MI-eszközökkel megsokszorozzák. Az MI önmagában szerintem nem fogja megoldani a magyar gazdaság problémáit, de nagyon erős eszközt adhat azok kezébe, akik hajlandók alkalmazkodni az új környezethez.
A további nyitott kérdés csak az, hogy egyáltalán megéri -e MI-eszközökkel az erejét egy munkavállalónak megsokszorozni. Céges szempontból ugyanis, megeshet, ugyanaz a bérezés a nagyobb teljesítmény mellett is, ez nagyon kapitalizmusra vallana.
Azok a dolgozók és vállalkozások, amelyek gyorsan megtanulják használni az új eszközöket, jelentős előnybe kerülnek azokkal szemben, akik változatlan módszerekkel próbálnak dolgozni.
A legnagyobb nyomás most várhatóan nem a fizikai munkaköröket, ellentétben az előbb általam említett időszakkal érinti, hanem a rutin szellemi munkát. Adminisztratív pozíciók, ügyfélszolgálat, egyszerűbb marketing feladatok, adatfeldolgozás, fordítás, dokumentációkészítés vagy egyes junior irodai munkák esetén egyetlen munkavállaló már ma is több ember korábbi teljesítményét képes elérni MI-segédeszközökkel. Ez nem feltétlenül jelent azonnali elbocsátást, de csökkentheti az új munkaerő iránti keresletet.
A magyar sajátosság ugyanakkor az, hogy a gazdaság jelentős része nem a technológiai élvonalban működik. Sok kis- és középvállalkozás, illetve számos állami terület jellemzően lassan vezeti be az új technológiákat. Emiatt valószínűleg nem egy hirtelen MI-sokkot látunk majd, hanem egy fokozatos átalakulást. Ebben az értelemben a bürokrácia és a lassú szabályozás valóban átmenetileg védhet munkahelyeket, de hosszú távon nem tudja megállítani a folyamatot.
A bérek szempontjából kettős hatást várok. Az átlagos, könnyen automatizálható irodai munkák bérnövekedése lassulhat, mert a munkáltató ugyanazt a teljesítményt kevesebb emberrel is elő tudja állítani. Ezzel párhuzamosan nőhet azoknak az értéke, akik képesek az MI-rendszereket használni, ellenőrizni vagy integrálni.
Nem feltétlenül programozókra gondolok: könyvelőkre, jogászokra, mérnökökre, tanácsadókra, marketingesekre és tartalomkészítőkre is.
Érdekes módon szerintem Magyarországon nem az lesz a fő kérdés, hogy az MI elveszi-e a munkát, hanem hogy sikerül-e elegendő embernek megtanulnia együtt dolgozni vele. Egy átlagos magyar vállalkozás számára sokszor nem az automatizáció a probléma, hanem a munkaerőhiány, a bürokrácia és a hatékonysági gondok. Ha az MI ezeken javít, akkor akár versenyképességi előnyt is hozhat.
A következő években inkább strukturális átrendeződés lehetséges, mint tömeges munkanélküliség. A legnagyobb vesztesek a rutin, könnyen szabályokba foglalható munkakörök lehetnek, míg a legnagyobb nyertesek azok, akik szakmai tudásukat MI-eszközökkel megsokszorozzák. Az MI önmagában szerintem nem fogja megoldani a magyar gazdaság problémáit, de nagyon erős eszközt adhat azok kezébe, akik hajlandók alkalmazkodni az új környezethez.
A további nyitott kérdés csak az, hogy egyáltalán megéri -e MI-eszközökkel az erejét egy munkavállalónak megsokszorozni. Céges szempontból ugyanis, megeshet, ugyanaz a bérezés a nagyobb teljesítmény mellett is, ez nagyon kapitalizmusra vallana.
0
Magyarországon az AI hatása kevésbé technológiai, és sokkal inkább gazdasági kérdés lesz úgy vélem. Nem az a fő kérdés, hogy mire képes a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy kinek áll érdekében bevezetni.
Egy német vagy amerikai vállalatnál a magas bérek miatt erős a motiváció az automatizációra. Magyarországon azonban még mindig viszonylag olcsó a munkaerő európai összehasonlításban. Emiatt elképzelhető, hogy bizonyos területeken a munkáltató egyszerűen olcsóbban talál embert, mint amennyiért egy komplex automatizációs projekt megvalósulna.
Emiatt nem feltétlenül várnék gyors és látványos munkahelymegszűnést. Inkább azt, hogy az új állások egy része már eleve nem jön létre. Egy háromfős adminisztrációs csapat helyett a jövőben lehet, hogy csak két embert vesznek fel, mert a harmadik ember munkáját részben egy MI-rendszer végzi el.
A bérek oldaláról nézve szerintem a legérdekesebb kérdés az, hogy kié lesz a termelékenységnövekedés haszna. Ha egy dolgozó MI segítségével napi 8 óra alatt ugyanazt végzi el, amihez korábban 12 óra kellett volna, abból nem következik automatikusan magasabb fizetés. A történelem során gyakran előfordult, hogy a termelékenység gyorsabban nőtt, mint a bérek.
Emiatt elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, amelyben a munkavállaló ugyanannyi pénzért dolgozik, csak sokkal nagyobb teljesítményt várnak el tőle. A valódi nyertesek valószínűleg azok lesznek, akik az MI által nyújtott többletteljesítményt vállalkozóként, szabadúszóként vagy hiányszakmákban tudják pénzre váltani.
A bürokrácia szerintem rövid távon valóban lassíthatja az átalakulást, de hosszú távon nem véd meg tőle. Ahogy az internet, majd az okostelefonok esetében, az MI esetében is inkább késleltetni lehet a változást, megakadályozni nem.
Én ezért nem tömeges munkanélküliséget várok, hanem egy élesebb különbséget azok között, akik megtanulnak együtt dolgozni az MI-vel, és azok között, akik nem. A következő évek egyik legfontosabb gazdasági kérdése talán nem is az lesz, hogy hány munkahely szűnik meg, hanem hogy a termelékenységnövekedésből mekkora részt kapnak a munkavállalók, és mennyi marad a tőke oldalán.
Egy német vagy amerikai vállalatnál a magas bérek miatt erős a motiváció az automatizációra. Magyarországon azonban még mindig viszonylag olcsó a munkaerő európai összehasonlításban. Emiatt elképzelhető, hogy bizonyos területeken a munkáltató egyszerűen olcsóbban talál embert, mint amennyiért egy komplex automatizációs projekt megvalósulna.
Emiatt nem feltétlenül várnék gyors és látványos munkahelymegszűnést. Inkább azt, hogy az új állások egy része már eleve nem jön létre. Egy háromfős adminisztrációs csapat helyett a jövőben lehet, hogy csak két embert vesznek fel, mert a harmadik ember munkáját részben egy MI-rendszer végzi el.
A bérek oldaláról nézve szerintem a legérdekesebb kérdés az, hogy kié lesz a termelékenységnövekedés haszna. Ha egy dolgozó MI segítségével napi 8 óra alatt ugyanazt végzi el, amihez korábban 12 óra kellett volna, abból nem következik automatikusan magasabb fizetés. A történelem során gyakran előfordult, hogy a termelékenység gyorsabban nőtt, mint a bérek.
Emiatt elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, amelyben a munkavállaló ugyanannyi pénzért dolgozik, csak sokkal nagyobb teljesítményt várnak el tőle. A valódi nyertesek valószínűleg azok lesznek, akik az MI által nyújtott többletteljesítményt vállalkozóként, szabadúszóként vagy hiányszakmákban tudják pénzre váltani.
A bürokrácia szerintem rövid távon valóban lassíthatja az átalakulást, de hosszú távon nem véd meg tőle. Ahogy az internet, majd az okostelefonok esetében, az MI esetében is inkább késleltetni lehet a változást, megakadályozni nem.
Én ezért nem tömeges munkanélküliséget várok, hanem egy élesebb különbséget azok között, akik megtanulnak együtt dolgozni az MI-vel, és azok között, akik nem. A következő évek egyik legfontosabb gazdasági kérdése talán nem is az lesz, hogy hány munkahely szűnik meg, hanem hogy a termelékenységnövekedésből mekkora részt kapnak a munkavállalók, és mennyi marad a tőke oldalán.
0